István

- Hahóóó, megyek! Pillanat!
- Nem önkiszolgáló?
- Lehet éppen önkiszolgálni, de itt vagyok, akkor kár volna. Megcsinálom.
- Köszönöm. 5000- ért kérek szépen.
- Ajánlhatom esetleg ezt a prémium...
-Nem, nem, köszönöm, sima 95- öst kérek.
- No, csak azért, mert most tél van. Ilyenkor jobb a motornak, ha ezt a jobb minőségűt használja.
- Értem. Köszönöm, nem.
- Azért tényleg furcsa, hogy milyenek az emberek. Mert ha arról van szó, hogy cigarettát vagy piát vegyenek, az nem számít. Ha a cigaretta árát emelik, attól még ugyanúgy megveszik, de az autóba sajnálják a jobb üzemanyagot.
- Őőő... én nem dohányzom.
- Jó, hát nem Ön...
- Nem is iszok.
- Nem azért tényleg. Nem Önre mondom.
- Akkor jó. Akkor jöhet a normális.
- Jó, hát mindenki azt vesz, amit akar, de higgye el, ilyenkor nem azért mondja az ember, mert tukmálni akarja... Hát nekem mindegy, nekem eladó a gyengébb benzin is, de én például emezt használom és sokkal jobb a kocsim fogyasztása.
- Értem. Itt fizethetek, vagy be kell mennem?
- Be kell menni, sajnos.
Bemegyek és fizetek. Ahogy jövök kifelé, látom, hogy már az autó szélvédőjét mossa. Úgy kapkod, mintha ezren állnának sorba, pedig csak én vagyok itt. Nem hiszem el, hogy még mindig feltart ezzel az ablakmosással. Ki kérte meg egyáltalán??? Csak rabolja az időmet:
- Ezt a kamerán figyelik?
- Hogy mi?
- Figyelik a kamerán, hogy kellően nyüzsögnek- e a dolgozók? - És ránézek az ablakmosó kefére. Erre megáll a kezében az eszköz és feldúltan néz rám. Ajaj, most beleléptem a lelkébe. A francba... folyton ezt csinálom!:
- Na, látja, éppen erről van szó! Az emberi kapcsolatokról. Hogy én itt mosom az ablakot és ön el sem tudja képzelni, hogy ezt csak kedvességből teszem... Ez ebben az országban a legnagyobb baj! Ezzel van minden elcseszve! Nem figyel senki senkire, és ha mégis, hát gyanakszunk. Miért nem lehet azt gondolni, hogy egyszerűen csak segíteni akartam?!
- Hát... nem tudom.... bocsánat.
- Az ember próbál kapcsolatot teremteni és így viszonyulnak hozzá...
- Én nem...
- Hogy nyüzsög, meg hogy pénzt akar. A kereskedelem erről szól, asszonyom! Erről, hogy kedves vagyok, hogy kiSZOLGÁLOM az embereket. De ha az kell, hogy bemegy valaki a Tescoba, ahol le se sz...ják, csak bolyonghat a sorok közt...
- Én azt szeretem...
- Ha ez kell, ám legyen! De ahhoz nem kellenek emberek. Ahhoz én se kellek. Akkor viszont nem kell csodákat várni.