2011. december 2., péntek

Anna



"Még most kezdek felszabadulni a munkahelyemen. Eddig mindig én alkalmazkodtam mindenkihez, pedig már fél éve ott vagyok. 10 év azért nagy idő otthon. Azért nem mindig vagyok ilyen. Már én is mondom azt néha: alkalmazkodjon más is.

Summertime

Az utazó

"Nahát, hogy neked mekkora szemeid vannak! Nem baj, ha tegezlek, ugye? Na nézzél rám! Hát ilyet még nem is láttam. Lehet, hogy udvarolni fogok neked, ha nem gond...
- Nem gond.
- Azt tudod- e, mit tanítok?
- Tudom.
- Honnét tudod?
- Kitaláltam. Még fogadást is kötöttem rád reggel. Földrajzot tanítasz.

Kék virág

"28 éves. A legmenőbb virágkötő a városban. Gyönyörű csokrai vannak, egyedi ízlése, és soha nem csinál kétszer ugyanolyat. De ritkán nevet, és persze nála csapódik le minden pletyka az üzletben, ezért aztán sokan intrikusnak gondolják.
3 évig járt a férjével, és nem volt semmi baj. Szép volt minden. Már szervezték az esküvőt, mikor valaki elmondta neki, hogy a srác már ült börtönben. Mikor rákérdezett, hogy ez igaz- e, csak megvonta a vállát: igaz. És akkor mi van? Attól kezdve már nem is akarta annyira ezt a házasságot, de nem mert kihátrálni, mert a szülei rengeteg pénzt költöttek az előkészületekre. Nem akarta (merte) megbántani őket azzal, hogy visszalép.

Csodára várva

 

"Egészen megszédül az a szegény fecske. Ne rázzad már a kezedet annyira, ahogy mutogatsz, mert tényleg megszédül.
Szédül, na, egy kicsit szédül, de akkor is az életét mentettük meg. Most kicsit rossz itt neki, de én legalább nem szorítom, ahogy a gyerek.
Ide jutottunk, hogy már a gyerek is állatgyűjtő lett. Felszedi a földről a madarat, aztán én meg mehetek vele az okmányirodába hadonászni. Ez a nő meg ijedezik, mikor rádöbben, hogy ami az öklöm hajlatából pislog kifelé, az egy igazi, élő, villásfarkú fecske.
Mit akarok vele? Mit? Hát jobbat nem tudok, mint elviszem a Vadasparkba, ahogy télen azt a cinegét. Ott majd tudják, mi legyen vele. Csak addig maradjon életben. Kész csoda lenne, ha kibírná addig. Vadmadár. Megöli a rabság.