puppini

maszkura

Valami jön

- Jó, hát akkor kezdjük is. Itt van a személyi igazolványa?

- Nem, az nincs itt. Baj?

- Áh, dehogy, hagyjuk. Majd mondja a nevét... születési ideje... anyja neve...áhhá, már adja is a gép. Jó. Még ezt beírom. Na kezdjük: Kérésre elmondom, hogy itt meg itt rendszeresen tartok foglalkozásokat a bentlakóknak. Jól ismernek és jó kapcsolatban állok velük. A kérdéses napon... Szóval akkor mikor ért oda a házba?

Helfen Sie, bitte

" - Nem jobb ám ott sem... idegenül egy országban. Nincsen ott a család, a testvérek... ott az emberek, a szomszédok csak addig barátok, amíg jól van valaki. Ha beteg lesz, már elfordulnak tőle. Mintha ott se lenne.

Még 69- ben volt egy szerelmem. A szülei Amerikában éltek, ő kérte, hogy menjek vele Németországba. Én pedig mentem, de mikor ott voltam, ő elhagyott, nem törődött velem. Elment. Mikor férjhez mentem, és már megvolt a kisfiam, akkor visszajött. Akkor! Úúúgy emlékszem, kísértem ki a pályaudvarra, a kisfiam nézte őt... ilyen kerek szemüvege volt, azon át nézte. Ő akkor újra kért a vonat ablakából, hogy menjek vele. De én mondtam, nem hagyom el a fiamat, nem megyek Amerikába. És most tessék. A fiam is elment oda, én meg maradtam Németországban egyedül. Csak a születésnapomon küld egy kártyát. Elhagyott ő is...

Nem jó ott. Ha az utolsó élettársam, a Günter után nem örököltem volna egy kis pénzt, most egy szociális otthonban kellene élnem. Így minden nap jön egy ápolónő, aki segít fürdeni, ilyesmi.

- Barátok?

- Nincsenek barátok. Ha beteg valaki, nincsenek barátok. Csak pénzért jönnek hozzám. Ott egy idegen vagyok. Csak ez a fiatalember van, aki néha elhoz haza...

Évekig gyűjtöttem a gyógyszereket, hogy ha majd ide jutok, gyenge leszek, akkor megeszem őket, és akkor vége lesz mindennek. Az a legjobb. Csak úgy elaludni szenvedés nélkül. De Günter megtalálta és elvette őket. Aztán ő meghalt, én meg agyvérzést kaptam. Csak legalább tíz percig még ne találtak volna meg, akkor most nem lenne ez a szenvedés. Nem kellene mindig segítséget kérnem.

- Nehéz elfogadni, hogy nem megy egyedül?

- Az a legnehezebb. Mindig kérni: Helfen Sie bitte."

Nat King Cole: The Christmas Song

Karácsonyi áhítat

Köztudott, hogy én nagyon nyüzsgős ember vagyok. Ezer dolgot csinálok, belemászok mindenbe. Ezt sokan ki is használják. Segíts kérlek, oldd meg, kérlek...Kérlek! Van ötleted? Oh, hát persze!

Pontosan így lett az, hogy néhány évvel ezelőtt egyszer csak arra eszméltem, hogy nekem kell a városi templom karácsonyi műsorát összerakni. Tudod, gyerekek, akik soha nem voltak még színpadon, éppen csak eljárnak hittanórára. Tudod, egy édes lelkészasszony, aki kér ugyan segítséget, de azért minden úgy történjen, ahogy ő azt elképzelte. Tudod, egy öntörvényű, eszelős nő, aki valami olyat akar a templomban,. ami még soha nem volt.

Ezt akkor gyúrjuk össze, adjunk hozzá pásztorokat, szerecseneket, szent családot és jászolt. Egy 5 fokos templomot, híveket és a helyi tévét. Ha mindez megvan, akár kezdődhet is a karácsonyi áhítat. 

István

- Hahóóó, megyek! Pillanat!
- Nem önkiszolgáló?
- Lehet éppen önkiszolgálni, de itt vagyok, akkor kár volna. Megcsinálom.
- Köszönöm. 5000- ért kérek szépen.
- Ajánlhatom esetleg ezt a prémium...
-Nem, nem, köszönöm, sima 95- öst kérek.
- No, csak azért, mert most tél van. Ilyenkor jobb a motornak, ha ezt a jobb minőségűt használja.
- Értem. Köszönöm, nem.

Teri

Ahányszor csak ott vagyok, ő is jön. Folyton azon gondolkodom, ha ennyit sportol, vajon miért nem annyira csinos, amennyire lehetne. Miért vannak párnácskák a derekán, és miért ennyire kerek a feneke? Nem csúnyán, de annál erősebben, mint amennyit ennyi mozgás mellett gondolnék. Fut minden reggel, vagy az ellipszisen nyomja, mindösszesen másfél órán keresztül. Ráadásul beszél közben egyfolytában. Ezt hogy csinálja?! Én kiköpöm a tüdőmet, miközben igyekszem elkerülni a szemkontaktust vele, nehogy éppen engem szúrjon ki beszélgető társnak, ő meg csak mondja, mondja. Ha nem valamelyik sporttársnak, akkor a telefonba. Fut és beszél. Fut és beszél.
Honnan van erre levegője?
Ma nem úsztam meg, mert csak ketten voltunk. Ma engem akart a TERI. Elmesélte, hogy:
- neki naponta kell mosni a haját,
- ő hátrafelé nyomja az ellipszist, mert így jobban ég a zsírja,
- a bicikligép éppen fele kalóriát vesz le a testéről ugyanannyi idő alatt, mint a futópad,
- ismer olyanokat, akik fél éve ide járnak, és még egy grammot sem fogytak,
- nemrég injekciót kapott, és annyira fájt neki, mint eddig soha életében ... mert már nincs zsírpárnája, ami felfogná a szúrást.
- Nincs neki, mert az elmúlt hét hónapban éppen 60 kilót fogyott (!!!)

Kék virág II.

" Most lehet, hogy ki fogsz nevetni, de elmesélem... egyszer nagyon furcsa dolog történt velem. A tesómmal álmodtam. Álmomban beszélt hozzám. Azt mondta: vegyél holnap egy csokor kék virágot, vidd el anyának és öleld meg. Akkor én fogom ölelni. Reggel felkeltem, és ahogy kiléptem a házból, a földön találtam egy kétezrest. Valaki elszórta. Bementem az első virágboltba, ahol akkor még csak egyetlen csokor volt megkötve, de az kék volt. Valami hortenzia és rózsa- egész aranyos kis csokor volt. Az ára 1950 Ft, és én megvettem. Bevittem anyának, megöleltem, megpusziltam, ő pedig azt mondta: jaj, mi ez a forróság? Megégetsz, Janikám. Nem volt ilyen, csak egyszer. De akkor sírtunk mindketten. Látod, most is mindjárt sírok."

Jingle Bells