3 évig járt a férjével, és nem volt semmi baj. Szép volt minden. Már szervezték az esküvőt, mikor valaki elmondta neki, hogy a srác már ült börtönben. Mikor rákérdezett, hogy ez igaz- e, csak megvonta a vállát: igaz. És akkor mi van? Attól kezdve már nem is akarta annyira ezt a házasságot, de nem mert kihátrálni, mert a szülei rengeteg pénzt költöttek az előkészületekre. Nem akarta (merte) megbántani őket azzal, hogy visszalép.
Óriási lakodalom volt. Az egész város beszélt róla.
Egy héttel utána a bátyja balesetben meghalt. Ő összeomlott, napokig feküdt az ágyában, és csak sírt. Akkor verte meg először a férje. Merthogy ne hisztizzen, szedje össze magát- ez volt a szöveg. És aztán ez így ment két éven át. Ez idő alatt 7- szer került kórházba titokzatos zsibbadások, idegkimerültség és ájulások miatt. Mikor megverte, akkor sminkelt, szemüveget húzott, hogy ne vegyék észre mások, mi megy otthon. Mert a férje éjszakázott, nőzött, és ha ő szólt, hát kapott. Ha nem szólt, akkor is.
Az utolsó csepp egészen apró volt. Azt mondja, nem haragszik arra a nőre. Egyáltalán nem haragszik, sőt hálás neki, akár volt valami, akár nem. De miatta volt az az utolsó hazugság, amikor azt mondta, vége, befejezte. Az volt a szabadulás. Jó sokba került, a családnak fizetni kellett, hogy elválhasson tőle, plusz a régi menyasszonytánc ára is valahol eltűnt a kezei között (több, mint egy millió forint), de mindegy az már, vége, az a lényeg.
Most van valakije egy éve. De ő fél. A fiú eljegyezte úgy, hogy két nappal előtte szólt neki, hogy már szervezi péntekre az eljegyzési partit. Nem igazán örült. Nem szereti az ilyen partikat.
Egyszer a szülinapjára szerveztek egy ilyen meglepi bulit, és mikor szembesült vele, mibe csöppent, annyira nem tudta kezelni ezt az érzelmi sokkot, hogy zokogva esett össze. Örömében.
Egyáltalán ... a meglepetéseket nem szereti. Azt szereti, ha a dolgokat valamennyire a kezében tudja tartani. Mert soha többé nem akar már kiszolgáltatott lenni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése