2011. december 31., szombat

Valami jön


- Jó, hát akkor kezdjük is. Itt van a személyi igazolványa?
- Nem, az nincs itt. Baj?
- Áh, dehogy, hagyjuk. Majd mondja a nevét... születési ideje... anyja neve...áhhá, már adja is a gép. Jó. Még ezt beírom. Na kezdjük: Kérésre elmondom, hogy itt meg itt rendszeresen tartok foglalkozásokat a bentlakóknak. Jól ismernek és jó kapcsolatban állok velük. A kérdéses napon... Szóval akkor mikor ért oda a házba?

2011. december 25., vasárnap

Helfen Sie, bitte


" - Nem jobb ám ott sem... idegenül egy országban. Nincsen ott a család, a testvérek... ott az emberek, a szomszédok csak addig barátok, amíg jól van valaki. Ha beteg lesz, már elfordulnak tőle. Mintha ott se lenne.
Még 69- ben volt egy szerelmem. A szülei Amerikában éltek, ő kérte, hogy menjek vele Németországba. Én pedig mentem, de mikor ott voltam, ő elhagyott, nem törődött velem. Elment. Mikor férjhez mentem, és már megvolt a kisfiam, akkor visszajött. Akkor! Úúúgy emlékszem, kísértem ki a pályaudvarra, a kisfiam nézte őt... ilyen kerek szemüvege volt, azon át nézte. Ő akkor újra kért a vonat ablakából, hogy menjek vele. De én mondtam, nem hagyom el a fiamat, nem megyek Amerikába. És most tessék. A fiam is elment oda, én meg maradtam Németországban egyedül. Csak a születésnapomon küld egy kártyát. Elhagyott ő is...
Nem jó ott. Ha az utolsó élettársam, a Günter után nem örököltem volna egy kis pénzt, most egy szociális otthonban kellene élnem. Így minden nap jön egy ápolónő, aki segít fürdeni, ilyesmi.
- Barátok?
- Nincsenek barátok. Ha beteg valaki, nincsenek barátok. Csak pénzért jönnek hozzám. Ott egy idegen vagyok. Csak ez a fiatalember van, aki néha elhoz haza...
Évekig gyűjtöttem a gyógyszereket, hogy ha majd ide jutok, gyenge leszek, akkor megeszem őket, és akkor vége lesz mindennek. Az a legjobb. Csak úgy elaludni szenvedés nélkül. De Günter megtalálta és elvette őket. Aztán ő meghalt, én meg agyvérzést kaptam. Csak legalább tíz percig még ne találtak volna meg, akkor most nem lenne ez a szenvedés. Nem kellene mindig segítséget kérnem.
- Nehéz elfogadni, hogy nem megy egyedül?
- Az a legnehezebb. Mindig kérni: Helfen Sie bitte."

2011. december 16., péntek

Nat King Cole: The Christmas Song

Karácsonyi áhítat


Köztudott, hogy én nagyon nyüzsgős ember vagyok. Ezer dolgot csinálok, belemászok mindenbe. Ezt sokan ki is használják. Segíts kérlek, oldd meg, kérlek...Kérlek! Van ötleted? Oh, hát persze!

Pontosan így lett az, hogy néhány évvel ezelőtt egyszer csak arra eszméltem, hogy nekem kell a városi templom karácsonyi műsorát összerakni. Tudod, gyerekek, akik soha nem voltak még színpadon, éppen csak eljárnak hittanórára. Tudod, egy édes lelkészasszony, aki kér ugyan segítséget, de azért minden úgy történjen, ahogy ő azt elképzelte. Tudod, egy öntörvényű, eszelős nő, aki valami olyat akar a templomban,. ami még soha nem volt.
Ezt akkor gyúrjuk össze, adjunk hozzá pásztorokat, szerecseneket, szent családot és jászolt. Egy 5 fokos templomot, híveket és a helyi tévét. Ha mindez megvan, akár kezdődhet is a karácsonyi áhítat. 

2011. december 14., szerda

István


- Hahóóó, megyek! Pillanat!
- Nem önkiszolgáló?
- Lehet éppen önkiszolgálni, de itt vagyok, akkor kár volna. Megcsinálom.
- Köszönöm. 5000- ért kérek szépen.
- Ajánlhatom esetleg ezt a prémium...
-Nem, nem, köszönöm, sima 95- öst kérek.
- No, csak azért, mert most tél van. Ilyenkor jobb a motornak, ha ezt a jobb minőségűt használja.
- Értem. Köszönöm, nem.

2011. december 13., kedd

Teri

Ahányszor csak ott vagyok, ő is jön. Folyton azon gondolkodom, ha ennyit sportol, vajon miért nem annyira csinos, amennyire lehetne. Miért vannak párnácskák a derekán, és miért ennyire kerek a feneke? Nem csúnyán, de annál erősebben, mint amennyit ennyi mozgás mellett gondolnék. Fut minden reggel, vagy az ellipszisen nyomja, mindösszesen másfél órán keresztül. Ráadásul beszél közben egyfolytában. Ezt hogy csinálja?! Én kiköpöm a tüdőmet, miközben igyekszem elkerülni a szemkontaktust vele, nehogy éppen engem szúrjon ki beszélgető társnak, ő meg csak mondja, mondja. Ha nem valamelyik sporttársnak, akkor a telefonba. Fut és beszél. Fut és beszél.
Honnan van erre levegője?
Ma nem úsztam meg, mert csak ketten voltunk. Ma engem akart a TERI. Elmesélte, hogy:
- neki naponta kell mosni a haját,
- ő hátrafelé nyomja az ellipszist, mert így jobban ég a zsírja,
- a bicikligép éppen fele kalóriát vesz le a testéről ugyanannyi idő alatt, mint a futópad,
- ismer olyanokat, akik fél éve ide járnak, és még egy grammot sem fogytak,
- nemrég injekciót kapott, és annyira fájt neki, mint eddig soha életében ... mert már nincs zsírpárnája, ami felfogná a szúrást.
- Nincs neki, mert az elmúlt hét hónapban éppen 60 kilót fogyott (!!!)

2011. december 12., hétfő

Kék virág II.

" Most lehet, hogy ki fogsz nevetni, de elmesélem... egyszer nagyon furcsa dolog történt velem. A tesómmal álmodtam. Álmomban beszélt hozzám. Azt mondta: vegyél holnap egy csokor kék virágot, vidd el anyának és öleld meg. Akkor én fogom ölelni. Reggel felkeltem, és ahogy kiléptem a házból, a földön találtam egy kétezrest. Valaki elszórta. Bementem az első virágboltba, ahol akkor még csak egyetlen csokor volt megkötve, de az kék volt. Valami hortenzia és rózsa- egész aranyos kis csokor volt. Az ára 1950 Ft, és én megvettem. Bevittem anyának, megöleltem, megpusziltam, ő pedig azt mondta: jaj, mi ez a forróság? Megégetsz, Janikám. Nem volt ilyen, csak egyszer. De akkor sírtunk mindketten. Látod, most is mindjárt sírok."

2011. december 10., szombat

Forralt bor egyszerűen, pikánsan

A klasszikus forralt bor alaprecept

Hozzávalók: 1 l vörös vagy fehérbor, 8 dkg cukor, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg, két szegfűbors, fél citrom
Elkészítés: A bort és a többi hozzávalót üvegedénybe öntjük, majd forráspontig hevítjük (ne forraljuk, mert az árt a bor aromájának), majd belekarikázzuk a citromot és csészékbe öntve forrón tálaljuk.

2011. december 9., péntek

Chilli és csillagánizs

A tél napfénnyel érkezett idén. Már Mikulás napja is elmúlt, mégis a hőmérő még mindig a plusz fokokig kúszik fel. Hiába a második gyertya az adventi koszorún, inkább rügyeket várunk, semmint karácsonyfát. Nem érzem- nehezen érzem magamban, hogy ünnep közeleg.
Az utcákat járom, dolgozok, intézkedek... mindig megyek valaki ügye után, igyekszem tovább lendíteni a világ kerekét. Máskor elfáradok, csak nézek magam elé és azt kérdem: és én? Én hol vagyok? Ha a nap nem süt, szomorú leszek, ha előbújik, felvidulok. Amit az élet elém hoz, próbálom szépnek látni. Ha nem szép, legalább tanulni általa. Ilyen egyszerű ez. Hacsak nem bonyolítjuk túl.
Karácsony táján mind ajándékra várunk. Valami szépre, egy jó szóra, egy bátor tettre... valamire, ami több, mint a hétköznapok íze. De hogy mi lesz az és honnét jön, és képesek vagyunk- e meglátni, azt bizony nem tudhatjuk előre.

2011. december 6., kedd

Karamellás popcorn

Azért lesz érdekes ez a recept, mert annál egyszerűbb nincs, minthogy a popcornt karamellába forgassuk, ám az igazán finom karamella receptje:pedig már karamellát készítünk, akkor ne csak a kukoricára használjuk, hanem készítsünk belőle finom cukorkát is.

Csak lazán

Most, hogy hosszas kihagyás után újra sportra adtam a fejem, a kezdetek nem egyszerűek. Némi izomláz azért elborít olykor. Némi? Momentán menni alig bírok.
Besántikálok a fodrászomhoz. Na, jó, ismerem rég, de azért nem annyira... Elég ramaty állapotban lehetek, mert megkérdi:
- Na, mi van. Izomláz?
-Az.
- Igen? Én akkor mentem így utoljára, mikor kocsiban keféltem.

2011. december 2., péntek

Anna



"Még most kezdek felszabadulni a munkahelyemen. Eddig mindig én alkalmazkodtam mindenkihez, pedig már fél éve ott vagyok. 10 év azért nagy idő otthon. Azért nem mindig vagyok ilyen. Már én is mondom azt néha: alkalmazkodjon más is.

Summertime

Az utazó

"Nahát, hogy neked mekkora szemeid vannak! Nem baj, ha tegezlek, ugye? Na nézzél rám! Hát ilyet még nem is láttam. Lehet, hogy udvarolni fogok neked, ha nem gond...
- Nem gond.
- Azt tudod- e, mit tanítok?
- Tudom.
- Honnét tudod?
- Kitaláltam. Még fogadást is kötöttem rád reggel. Földrajzot tanítasz.

Kék virág

"28 éves. A legmenőbb virágkötő a városban. Gyönyörű csokrai vannak, egyedi ízlése, és soha nem csinál kétszer ugyanolyat. De ritkán nevet, és persze nála csapódik le minden pletyka az üzletben, ezért aztán sokan intrikusnak gondolják.
3 évig járt a férjével, és nem volt semmi baj. Szép volt minden. Már szervezték az esküvőt, mikor valaki elmondta neki, hogy a srác már ült börtönben. Mikor rákérdezett, hogy ez igaz- e, csak megvonta a vállát: igaz. És akkor mi van? Attól kezdve már nem is akarta annyira ezt a házasságot, de nem mert kihátrálni, mert a szülei rengeteg pénzt költöttek az előkészületekre. Nem akarta (merte) megbántani őket azzal, hogy visszalép.

Csodára várva

 

"Egészen megszédül az a szegény fecske. Ne rázzad már a kezedet annyira, ahogy mutogatsz, mert tényleg megszédül.
Szédül, na, egy kicsit szédül, de akkor is az életét mentettük meg. Most kicsit rossz itt neki, de én legalább nem szorítom, ahogy a gyerek.
Ide jutottunk, hogy már a gyerek is állatgyűjtő lett. Felszedi a földről a madarat, aztán én meg mehetek vele az okmányirodába hadonászni. Ez a nő meg ijedezik, mikor rádöbben, hogy ami az öklöm hajlatából pislog kifelé, az egy igazi, élő, villásfarkú fecske.
Mit akarok vele? Mit? Hát jobbat nem tudok, mint elviszem a Vadasparkba, ahogy télen azt a cinegét. Ott majd tudják, mi legyen vele. Csak addig maradjon életben. Kész csoda lenne, ha kibírná addig. Vadmadár. Megöli a rabság.

2011. november 3., csütörtök

Kocka vagy!

 
A fiam 13 éves. Éppen abban a korban van, mikor kapcsolatokat épít, ismerkedik, barátkozik. Hol másutt, mint a Facebookon.

Ő azonban nem olyan szerencsés, mint sok más gyerek, akiknek a szülei  csak hallomásból ismerik az internetet. Neki én voltam az első ismerőse, ennek köszönhetően ma is ott lapulok a ...nézzük csak...ah, te jó ég!...1433 ismerőse között.

Magam is döbbenek ennyi ember láttán. Komolyan, olyan ez nála, mint egy öngerjesztő rendszer. Az első 800 volt csak nehéz, azután csak azt láttam az üzenő falamon, hogy ma is 10 ember, ma meg 20 van, aki a fiamnak újabb ismerőse lett. Mégis kicsodák ezek?- tettem fel a kérdést magamnak. Természetesen nem kutakodok a postafiókjában. Éppen csak az üzenőfalát nézem át olykor és miközben valakivel (valakikkel!!!) csetelget, a szemem fordítom arra egy halovány pillanatra. Aztán egy hétig agyalok azon, hogy kik azok a lányok, akiknek piros szíveket küldözget beszélgetés közben. Néha megpróbálok kérdezni, de hiába: lepattint a kölyök.